Vajon hogyan sikerülhet szinte állandóan boldogtalannak lennünk? Hogy nem tudunk adott pillanatban, lépésben inkább jelen lenni, csak az éppen ízlelt zamatokat élvezni, miért tódulnak mindig újabb és újabb vágyak, kielégületlenségek belénk? Miért mindig máshová?
Azt hiszem valami ki akar belőle bújni, talán legjobb, ha itt teszi, virtuálisan. Gyávaság. Persze, de legalább ártalmatlan.
Mind a három pohár ő, saját maga. Kettő összetör egyet. Biztató. A jobb felső egyben maradt, bár mire földet ér, addigra az is szét loccsan.
Ha valamit elsőre akart megírni, akkor az a meccs volt. Loki - Levszki Szófia, a stadion, tömve, amikor a BL főtábla eldőlt, ami azóta már a csapból is dől.
Csekély mértékben kötötte le a játék, nem azért mert rossz volt, vagy nem érdekelte volna. De mellette egy igazii nő ült. Véletlenül. Harmincezerből egy. Az a típus, akinek a kisujja is eleven, izgató, varázslatos szépség. Nem műanyag, nem lufi, nem rózsaszín, nem mű, nem bombázó. Az a fajta - a legveszélyesebb - aki után még a napforgók is megfordulnak. A barátjával volt, de nem zavarta, titkosan incselkedett. Ami még csak nem is flört. Csak skalp begyűjtés. Azóta eltelt x hét. Vajon ilyen sívár az élete, vagy tényleg ilyen intenzitású hullám csapta mellbe? Ki tudja, egy férfi derékszögű-labirintus lelkében milyen bugyrokat járnak be a képek?
Az életben a találkozások, néha lassan, évek alatt, de inkább ütközések. Kiharapunk egymásból, meg letörök egy darabot a szívedből, vagy a szívemből. Mindegy.
Iszonyatos hosszúságú szempillákat rebegtetett, sokszor felé fordult, talán játékból, de talán többször nevetett a poénjain. Nagyon édes a nevetése. Mondom, ilyenkor még a napraforgók is. Persze, ő semmit sem mert hozzá szólni, csak nézni, a meccs helyett a lányt nézni. Has poló, farmer, és kreol bőr. Azok a gyakran rázott gesztenye tincsek, hullámosak, a kedvenc illeszkedő sugárral: alma. Körülbelül. Előre dőlve a nadrág eltart. Pihék, és tanga. Megint nevet. Egy csippetnyit szabálytalan fogakkal. Ez lehet, amit a napraforgók sem tudnak figyelmen kívül hagyni. Kilencven percig volt szomorú, tudta többet nem látja. Piros-fehér bugyi. (Hogy lehet egy nő ilyen?) Ő is társasággal volt, szórakoztatta őket, de a szeme sarkából figyelt minden kecses, incifinci mozdulatot. Piros szegély. Az első öt perc után tudta, a lány mindent észrevett, ért. Azért a mintát már mégse merte megnézni. Talán nemcsak játszik. De a bénákat el kell felejteni.
(Ha elfogadsz egy tanácsot: mindig szólítsd meg, akit meg akarsz szólítani. Még ha orrba is vágnak érte.)
A poharak közben végleg összetörtek. A szokásos üres, szürke, ez az élete. Mindenki ünnepel, ő is tapsol állva, ordít, de belül végtelen szomorú. Megint elveszített valamit, amit sohasem kapott meg. Skandálnak. Lobogtatnak piros és fehér sálakat. A meccset lefújták.
